2016. január 25., hétfő

3. fejezet - Mikor minden elkezdődik...

Az éjszaka csendjét a leszálló repülőgép zaja zavarta meg. Hiába volt már késő, még mindig sokan érkeztek a reptérre, hogy naponta kimenjenek egy-egy meccsre. A városból nem sokan utaztak tovább, hiszen Salzburgban is rendeztek csoportmérkőzéseket, főleg azok maradtak, akik a D csoportban lévő nemzeteknek szurkoltak. Hiába Amerikából jött a gép, sok drukker szállt le, rajtuk a kedvelt válogatott meze, sálja vagy egyéb ruhadarabjai voltak.
– Szia, apa – köszönt a telefonba egy utas leszállás közben. – Éppen most érkezett meg a gép.
Szia, kicsim. Gondolom, akkor nem volt semmi baj.
– Nem. A hotelt akkor lefoglaltad? – Kérdezte a barna hajú nő.
Igen. Rottenmannban, a külvárosban van egy remek hotel. Nincs tőle egyik város sem messze, hamar oda fogsz érni a meccsekre. A jegyek a recepción lesznek.
– De ugye van kosárpályájuk? – Tette fel következő kérdését.
Azt mondták, hogy van. És még annyit, hogy a jegyeket én kaptam volna, ezért a nem a szurkolók közé szólnak.
– Értem. Amúgy is biztos felismert volna egy-két riporter vagy újságíró. – Gondolkodott el a hallottakon. – De most megyek, mert még a kocsit is meg kell keresnem.
Rendben kicsim, vigyázz magadra!
– Oké, szia – köszönt el apjától Lara.
A barna hajú nő lassan sétált be az épületbe, ahol sokan mozgolódtak, míg szinte mindenhol piros és fehér mezes embereket látott. ami nem is volt csoda, hiszen másnap spanyol és orosz mérkőzés is lesz. Pár másodpercig még elidőzött tekintete a díszes társaságon, melyben látott nőt és férfit, gyereket és időset egyaránt. Lassan megindult a csomaghordozó szalag felé, ahonnan elvette két sporttáskáját és egy bőröndjét. Miután megbizonyosodott róla, hogy az övéi, a recepció felé vette útját.
– Jó estét – köszönt illedelmesen a pult mögött ülő nőnek. Fehér blúz volt rajta, nyakában sötét kék kendővel, míg haját egyszerű kontyba fogta fel.
– Jó estét, kisasszony. – Viszonozta ugyanolyan kedvesen, habár Lara most sem tudta, hogy kedvességből vagy kötelességből teszi ezt. Pillanatnyi elmélkedéséből egy kérdés verte ki. – Miben segíthettek?
– Lara Hamilton vagyok. Amerikából érkeznie kellett egy Cadillac Escalade típusú szürke telepjárónak – válaszolt a kérdésre, miközben látta a nő csodálkozó tekintetét, miközben az adatokat gépelte be a számítógépbe. Biztos nem minden nap tapasztal ilyet, hogy valaki egy autót hozat ide, főleg nem repülővel és Amerikából.
– Igen. Megérkezett – mondta, miközben egy már kitöltött nyomtatványt rakott a pultra és egy tollat. – Itt írja alá, kérem. Ez egy igazolás, hogy átvette tőlünk a járművet, ha ezzel meg is van, akkor a kollégám megmutatja, hol fogja találni az autóját.
– Köszönöm – felelte, miközben aláírta a dokumentumot. Miután visszaadta a nőnek, egy férfi jelent meg mellette. – Viszlát.
– Köszönjük, hogy velünk utazott, és jó pihenést – mondta gépiesen a pult mögül.
Lara követte a férfit, aki egy ajtón lépett ki a hatalmas váróteremből. Átlagosa, fekete hajú és barna szemű srác volt, aki két évvel lehetett idősebb nála. Sötét színű öltönyt viselt, nyakkendője pedig épp olyan színű volt, mint a recepciónál ülő nő sálja. Egy fedett parkolóba sétáltak át, ahol rengeteg autót látott, ennek ellenére szinte azonnal kiszúrta sajátját, mely kiemelkedett kisebb gépjárművek közül.
Elismerésként kapta kocsit, a tavalyi évadzáró gálán, hiszen ő lett az év játékosa. Egészen biztosan másnak adta volna, mivel nem egyedül nyerte meg a bajnokságot, más is megérdemelte volna. Ennek ellenére imádta, pont az igényeinek megfelelően alakították át, aminek nem tudott nemet mondani. A kicserélt hangszóróknak köszönhetően, sokkal élvezetesebb voltak a zenék, amiket imádott hallgatni.
Megállva a terepjáró mellett, megnyomta a riasztót, melynek köszönhetően a lámpák két villanása jelezte, hogy már fel is oldódott a zár.
– Hűha, ez nem semmi! – Kiáltott fel félhangosan. – Várjon, segítek – jelentette ki, miközben berakta a bőröndöt a csomagtartóba. Lara a válláról leemelte a két táskát, majd nagy nehezen lehajtotta a csomagtartót.
– Hol tudok kimenni? – Kérdezte, miután végzett teendőivel.
– Pont szemben van a kijárat – válaszolta a férfi, majd megindult a hatalmas ajtó felé, hogy kinyissa azt. – Gondolom, ön is az Eb-re jött.
– Arra is, de legfőképpen pihenni. Egy hosszú szezon után jól esik egy kis kikapcsolódás.
Lara beült a hatalmas autóba, amiben szinte elveszett. Beindította azt, majd lassan és óvatosan elindult a kijárat felé. Örült annak, hogy nem kell a többi autó között vezetni, mert már hozzászokott a széles utakhoz, itt pedig keskeny volt a meghagyott hely. Mikor elérte a már kinyitott ajtót, megállt, megnyomva az ablakemelőt, az üveglap lehúzódott.
– Köszönöm, hogy segített – mondta a srácnak Lara, aki elmosolyodott.
– Szívesen – felelte. Kedves volt, pedig nem is tudta, hogy ki is volt ő. – És jó szórakozást!
– Azt hiszem, az meglesz – mondta még mosolyogva, majd kigurult végleg az épületből, és elindult a város felé.
A külső parkolóba érve, lefékezett, majd beépített GPS-hez hajolt, és elkezdte rajta keresni a várost, ahol a szálloda volt. Nagy nehezen megtalálta Rottenmannt a térképen, amit bejelölve, újra elindult a kitűzött célja felé.
– Még jó, hogy programoztak bele Európa térképet is. – Gondolkodott hangosan, majd egy cd-t rakott a lejátszóba, és hamarosan felhangzott a Nickelback-től a Rockstar. Ezt a számot kifejezetten szerette, ezért még hangosabbra vette. – Remélem, hamar odaérek.

***

Csend honolt a vidéki tájon, melynek nyugalmát csak néha zavarta meg az el-elsuhanó autók zaja. Ahogy elhaladtak, minden visszatért a percekkel korábbi állapotba, aminek némaságát a korom sötét csak még jobban kihangsúlyozta.
A lassító terepjáró hamarosan le is tért az országútról, majd keskenyebb aszfaltú úton haladt tovább, melyet két oldalról fák vettek körül. Percek múlva egy masszív kapu állta útját a szürke kocsinak, melyet két kőoszlop fogott közre. A vezető felőli oldalon, másfél méterre magasodott ki a kaputelefon, így lehúzva az ablakot, megnyomta a rajta található gombot a sofőr.
Jó estét! – Szólalt meg másodpercek múlva egy női hang. – Miben segíthetek?
– Jó estét, Lara Hamilton vagyok. A nevemre lett foglalva egy szoba – válaszolt lassan. Elfáradt, a hosszú út teljesen kimerítette.
Egy pillanat… meg is találtam a foglalását. Máris nyitom a kaput.
– Köszönöm – mondta már csak magának.
Szinte azonnal működésbe lépett is a szerkezet, így megkönnyebbülve lépett rá a gázra, hogy végre elérje a célját. Kifejezetten örült annak, hogy elsőre sikerült megtalálnia a szállodát, hogy nem kellett tovább bolyongania a kihalt úton és nem is kell tovább vezetnie.
A bekötőút hosszú volt és kanyargós, talán öt percig is eltartott, mire kiegyenesedett, és a végén meglátta a kivilágított épületet. A távolból a falakat sárgásnak látta, megannyi ablakkal, amelyekben itt-ott égtek még a lámpák, tovább azonban nem tudott szemlélődni, mivel hamarosan elhaladt mellette. Figyelmét a parkolóra terelte, ahol rögtön talált is egy helyet, ahol meg is állt. Kiszállva, kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd a csomagtartóhoz sétálva, kivette onnan bőröndjét. Lezárva a riasztót, körül se nézve, egyenesen a bejárat felé indult, túl fáradt vol ahhoz, hogy bármi mással foglalkozzon azon kívül, hogy minél előbb megkapja a kulcsait és végre elfoglalja a lakosztályát. Besétálva a széthúzódó ajtón, nem pillantott körbe, csak a pulthoz sétált, amely mögött egy szőke hajú nő ült.
– Jó estét, ön minden bizonnyal Hamilton kisasszony – köszöntötte kedvesen a recepciós. Annyi idős lehetett, mint ő, barna szemeiből melegség áradt.
– Igen, ha nem lenne gond, majd holnap aláírnék mindent, de most már szeretnék aludni – jelentette ki, míg próbálta elnyomni ásítását.
– Rendben. A kettőszáztízes lakosztály az öné, és ahogyan kérték, erkéllyel is rendelkezik – mondta, miközben a pultra tette a szobakulcsot. Lara csak elmosolyodott a mondat befejezésén, ebből tudta, hogy az édesapja minden apró részletre odafigyelt. Most legalábbis már igyekezett, nem úgy, mint régen. – A második emeleten találja. A hordár majd segít felvinni a csomagjait, és…
– Nincs rá szükség, egyedül is fel tudom vinni a bőröndöm. – Ezzel már el is indult a lift felé. – Köszönök mindent.
– Nincs mit, kisasszony – felelte a nő.
– Kérem, csak szólítson Larának, és nyugodtan tegezzen – mondta, miközben beszállt a liftbe. Nem hallotta, hogy érkezik-e valamilyen válasz, csak a fémszerkezet rideg ajtaját látta már.
Megnyomva a kettes gombot, lassan el is indult a gépezet, így várakozva dőlt neki a hideg falnak. Lehunyva szemeit hallgatta a halk zúgást, amikor is megszólalt telefonja, mely kiragadta a nyugalomból. Lassan húzta elő zsebéből, majd ahogy elolvasta a kijelzőn megjelenő nevet, rögtön fel is élénkült.
– Szia – köszönt bele a készülékbe. Ajkai szélén egy halvány mosoly jelent meg, mikor meghallotta a hívó fél hangját.
Szia, drágám. Már meg is érkeztél? – Kérdezte a férfi, aki New Yorkban maradt. Évek óta egy pár alkottak, még a gimnáziumban ismerkedtek meg.
– Igen, lassan már a szobámban vagyok és… végre lepihenhetek – mondta egy ásítás közepette.
Akkor minden rendben? – Furcsa zajokat hallott a háttérből, amit egyáltalán nem értett, hiszen úgy tudta, hogy az otthonukban fogja tölteni az estét, nem máshol.
– És nálad? Elég furcsa zajokat hallok. – Ahogy befejezte mondatát, abba is maradtak és már ő sem találta érdekesnek.
Minden rendben van édesem, de te menj aludni, mert a végén még a liftben töltöd az éjszakát – válaszolt, miközben mosolygott, amit Lara látatlanból is tudott.
– Nem, lassan megérkezek az ajtóhoz. Elég vicces lenne, ha nem tudnék eljutni az ágyig. – Az ajtók számait figyelve haladt a lifttől jobbra.
Értem, de most mennem kell. Holnap beszélünk, szia – köszönt el tőle gyorsan a férfi.
– Szia. – Már csak a búgó hangtól tudott elbúcsúzni. Nem értette a hirtelen elköszönés okát, azonban kimerültsége nem is engedte, hogy tovább törődjön ezzel, még ha esze ezt is akarta. Ahogy meglátta a keresett számot szinte a folyosó végén, megkönnyebbülve sóhajtott fel. – Végre.
A zárba helyezve kulcsát, elfordította azt, kattanás jelezte a ki nyílását. Benyitva a szobába, a sötétség mellett kellemes illat fogadta. Lassan sétált be, nem kapcsolva fel egyetlen lámpát sem, csak az ágyat akarta megtalálni. Egyenesen sétált a nappaliként szolgáló helyiségbe, amelynek néhány pontját megvilágította a beszűrődő fény. Már épp ledőlt volna a kanapéra, mikor meglátta szeme sarkából a nyitott ajtót, felé fordulva pedig fel is sejlett előtte a hívogató franciaágy. Gondolkodás nélkül indult meg felé, útközben lerúgva magáról a cipőjét, majd nemes egyszerűséggel bedőlt a paplanok közé és már át is lépett az álmok birodalmába.

A nap lassan kelt fel a hegyek mögött, előidézve ezzel az emberek ébredését. A város ugyan még aludt, de órákon belül elözönli majd a drukkerek színkavalkádja. Rengetegen érkeztek a mérkőzésekre, Rottenmann is tömve volt a szurkolókkal, azonban a város külterületén elhelyezkedő szálloda csöndes volt tőlük, hiszen az őrzött szálláshelyen ők nem szállhattak meg.
Az egyik lakosztály jelenlegi tulajdonosa éppen ébredezett, fejét lassan dugta ki a takaró alól, majd nézett rá az éjjeliszekrényen elhelyezkedő órára. A készülék számlálóján a hetes számot látta, amire visszahanyatlott, mert ugyan ilyenkor szokott általában végezni a futással, viszont még mindig túl kimerültnek érezte magát. Újra felnézve az ággyal szemben egy komódot látott meg felette egy plazma tévével, míg jobbra az egész falat betöltő ablakot, ajtóval az erkélyre. Átfordulva a másik oldalra, beépített szekrényeket talált és egy ajtót, ami minden bizonnyal a fürdőbe vezetett.
Ki kelve az ágyból, Lara kisétált a nappaliba, ahol előző este hagyta bőröndjét, amivel együtt indult vissza a hálóba. Felrakva azt az ágyra, kicipzárazva, kivette fekete selyemköntösét, majd szintén fekete fehérneműjét a tusoláshoz szükséges dolgait tartalmazó neszesszerével, majd elindult a hófehér fa ajtó irányába. A kicsempézett helyiségben a világos színek domináltak, míg a tér nagy részét a sarokban elhelyezkedő sarok kád, mely mellett egy zuhanykabin is található volt. Az ajtóval szembeni falon egy impozáns méretű tükör helyezkedett el, alatta két mosdókagylót magába foglaló komód.
Lerakva mindent a kezéből, hajából óvatosan húzta ki a hajgumit, majd a tincsei közé túrt. Kibújva felsőjéből, már épp folytatta volna a vetkőzést, mikor észbe kapva, visszasétált a hálóba, ahol korábban látta a szállodai telefont. Felemelve a kagylót a szobaszervizt számát tárcsázta, hogy egy kávét kérjen.
– Jó reggelt – szólt a kagylóba Lara.
Jó reggelt. Miben segíthetek?
– Megoldható lenne, hogy egy kávét, feketén felhozzanak a szobámba?
Természetesen, megoldható.
– Köszönöm, de valószínű, hogy nem fogom kinyitni az ajtót, mert letusolok – jelentette ki és nagyon remélte, hogy így is megkapja az ébresztőjét.
Az egyik szobalány felviszi majd, és lerakja az asztalra.
– Köszönöm szépen – hálálkodott.
Letéve a kagylót, visszasétált a fürdőbe, majd befejezve a vetkőzést, belépett a zuhanykabinba. Magára folyatva a meleg vizet, érezte, ahogyan ellazulnak az izmai, míg lehunyt szemekkel élvezte a kellemes kényeztetést.

Húsz perccel később, fekete köntösében lépett ki az ajtón, nedves tincsei arcához és nyakához tapadtak. A nappaliba sétálva, a kanapé előtti dohányzó asztalon látta meg a gőzölgő csészét, amin elmosolyodott. A kezébe véve, az erkély felé indult, ahová kisétálva, még hidegnek találta a járólapokat, de nem is törődve ezzel, a korláthoz sétált. Óvatosan kortyolt a fekete nedűből, míg szemeivel a tájat pásztázta, mely nyugalmat és békét árasztott magából. A zöld erdők és magas hegyek lekötötték a figyelmét, és ugyan hallotta, hogy nyílik a mellette lévő erkély ajtaja, azonban nem nézett oda. Érezte, ahogyan az idegen végig méri a testét, aminek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, hiszen sejtette, hogy egy férfi az.
Elfogyasztva a kávéját, át sem nézve a szomszédjára, visszasétált a lakosztályba, majd letéve az immár üres csészét, a fürdőbe ment, hogy megszárítsa a haját. Semmi terve nem volt a délutáni meccsig, így lassan, rá éresőn csinált mindent, mintha tényleg pihenni érkezett volna. Mert hiába mondta ez mindenkinek, aki csak egy picit is ismerte Larát, tudta jól, hogy nem tud majd nyugton meg lenni egy helyben és újra elkezdi a saját maga kreált edzéseket, még ha meg is érdemelné a kikapcsolódást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése